2010. december 25., szombat
2010. december 19., vasárnap
2010. december 18., szombat
2010. december 16., csütörtök
2010. november 25., csütörtök
Dérvirág
Harmatban nyíló
dérvirág fehér szirma
a telet jelzi
Lustán kél a nap
sápadtan halvány fénye
felhőkben dereng
Apró madárka
trillája sikolt fájón
őszt búcsúztatón
Fénytelen éjek
néma csenddel közelgnek
csillagok halnak
2010. november 12., péntek
2010. október 20., szerda
2010. október 9., szombat
Istentelenek siráma
Egy az Istenünk,
az istentelenek nyomorult Istene,
ki a fájdalmat bőkezűen szétosztja,
kurvaként futtat minket a pokolba,
- útszéli kóbor kutyákat -
kik az édent soha nem látták,
kiknek az eredendő bűnből se jutott
mert almánkat mások befalták,
Káin bélyegét viseljük arcunkon,
darócból szabunk ruhát,
de nem alázatból, csak mert bőrünk izgatja,
játszunk az idővel,
kezünkben hamis kártya
és cinkelt hitünk is,
szánkból a szó hamisan cseng
mint repedt harang
mi romos templom toronyban leng,
mit hájas isten-szolga húz félig berúgva
a lopott mise-bortól,
nekünk nem jut majd a
lélekharang csilingeléséből,
lehet egy földdarab sem,
hogy rothadó testünket befogadja
és nincs senki aki megtalálja
a végítélet barlangját
és egy kulacs vizet hátrahagyva
a pusztulás hegyét egy sziklával ránk zárja
az istentelenek nyomorult Istene,
ki a fájdalmat bőkezűen szétosztja,
kurvaként futtat minket a pokolba,
- útszéli kóbor kutyákat -
kik az édent soha nem látták,
kiknek az eredendő bűnből se jutott
mert almánkat mások befalták,
Káin bélyegét viseljük arcunkon,
darócból szabunk ruhát,
de nem alázatból, csak mert bőrünk izgatja,
játszunk az idővel,
kezünkben hamis kártya
és cinkelt hitünk is,
szánkból a szó hamisan cseng
mint repedt harang
mi romos templom toronyban leng,
mit hájas isten-szolga húz félig berúgva
a lopott mise-bortól,
nekünk nem jut majd a
lélekharang csilingeléséből,
lehet egy földdarab sem,
hogy rothadó testünket befogadja
és nincs senki aki megtalálja
a végítélet barlangját
és egy kulacs vizet hátrahagyva
a pusztulás hegyét egy sziklával ránk zárja
Istentelenek siráma
Egy az Istenünk,
az istentelenek nyomorult Istene,
ki a fájdalmat bőkezűen szétosztja,
kurvaként futtat minket a pokolba,
- útszéli kóbor kutyákat -
kik az édent soha nem látták,
kiknek az eredendő bűnből se jutott
mert almánkat mások befalták,
Káin bélyegét viseljük arcunkon,
darócból szabunk ruhát,
de nem alázatból, csak mert bőrünk izgatja,
játszunk az idővel,
kezünkben hamis kártya
és cinkelt hitünk is,
szánkból a szó hamisan cseng
mint repedt harang
mi romos templom toronyban leng,
mit hájas isten-szolga húz félig berúgva
a lopott mise-bortól,
nekünk nem jut majd a
lélekharang csilingeléséből,
lehet egy földdarab sem,
hogy rothadó testünket befogadja
és nincs senki aki megtalálja
a végítélet barlangját
és egy kulacs vizet hátrahagyva
a pusztulás hegyét egy sziklával ránk zárja
2010. július 27., kedd
Könnycsepp csillant
2010. július 26., hétfő, 21:56
Még egy mosolyt láttam,
még egy halk szót vártam,
de elfolyt mellettünk az idő,
még egy szín felvillant,
még egy könnycsepp csillant,
mozdulni, lépni már nincs erő,
még valamit érzünk,
még megdobban szívünk,
még egy dal a múltból felsejlik,
magunkban dúdoljuk,
álmunk még álmodjuk,
de holnapunk semmibe hullik.
Még egy mosolyt láttam,
még egy halk szót vártam,
de elfolyt mellettünk az idő,
még egy szín felvillant,
még egy könnycsepp csillant,
mozdulni, lépni már nincs erő,
még valamit érzünk,
még megdobban szívünk,
még egy dal a múltból felsejlik,
magunkban dúdoljuk,
álmunk még álmodjuk,
de holnapunk semmibe hullik.
Piszkos vásznakra festettelek
2010. június 29., kedd, 00:29
Magányom álmaival festettelek
kínokból szőtt piszkos vásznakra,
szédülten keverve furcsa színeket,
szemed a hazug mosoly csaló barnájára,
hajad kócos vörösre borzoltam
béna kezem merev ujjaival,
büszke melled mohón simítottam
soha hozzád nem érő mozdulattal,
öled tüzére szürke hamut szórtam
önző, öntelt irigy lélekkel,
combod feszítettem állat módjára
és Te sikoltva, vértől rémülten
szültél érte pokoli gyűlöletet,
aztán a részegen tántorgó képzelet
szaggatta szét a köldökzsinórt
mi a vak-véletlen játékaként
egy pillanatra összefűzött veled.
Magányom álmaival festettelek
kínokból szőtt piszkos vásznakra,
szédülten keverve furcsa színeket,
szemed a hazug mosoly csaló barnájára,
hajad kócos vörösre borzoltam
béna kezem merev ujjaival,
büszke melled mohón simítottam
soha hozzád nem érő mozdulattal,
öled tüzére szürke hamut szórtam
önző, öntelt irigy lélekkel,
combod feszítettem állat módjára
és Te sikoltva, vértől rémülten
szültél érte pokoli gyűlöletet,
aztán a részegen tántorgó képzelet
szaggatta szét a köldökzsinórt
mi a vak-véletlen játékaként
egy pillanatra összefűzött veled.
2010. július 3., szombat
2010. június 24., csütörtök
2010. június 21., hétfő
2010. június 19., szombat
2010. június 16., szerda
Gyermeknek lenni
2010. június 16., szerda, 14:02
- Bolond vagyok - mondtam,
hozzá egy nagyot vigyorogtam
s a szó megfagyott a levegőben,
rám néztél szomorú-meglepetten:
-ne játssz a szavakkal, komoly ember vagy!
Nem! Kedvesem! Nem!
Engedj újra gyermeknek lennem, engedj játszani,
a múltba temetett időkbe pajkosan visszakacsintani,
megkeresni kis-autóm elveszett kerekét,
látni a kitárulkozó világ minden színét,
futni a képzelet végtelen ösvényén
és botlani a meglepetés küszöbén.
Engedd újra s megint
tiszta hittel látni a világot,
letörölni arcomról a sok mocskot,
add vissza rég elveszett, széttépett bizalmam,
s újra csak az igaz szó tiszta dallamát halljam.
Engedd,
hogy bűneim terhét levessem magamról,
menekülhessek a kínzón fájó álmokból,
engedj néha nem-felnőttnek lenni,
engedj néha gondtalan gyermeket játszani.
- Bolond vagyok - mondtam,
hozzá egy nagyot vigyorogtam
s a szó megfagyott a levegőben,
rám néztél szomorú-meglepetten:
-ne játssz a szavakkal, komoly ember vagy!
Nem! Kedvesem! Nem!
Engedj újra gyermeknek lennem, engedj játszani,
a múltba temetett időkbe pajkosan visszakacsintani,
megkeresni kis-autóm elveszett kerekét,
látni a kitárulkozó világ minden színét,
futni a képzelet végtelen ösvényén
és botlani a meglepetés küszöbén.
Engedd újra s megint
tiszta hittel látni a világot,
letörölni arcomról a sok mocskot,
add vissza rég elveszett, széttépett bizalmam,
s újra csak az igaz szó tiszta dallamát halljam.
Engedd,
hogy bűneim terhét levessem magamról,
menekülhessek a kínzón fájó álmokból,
engedj néha nem-felnőttnek lenni,
engedj néha gondtalan gyermeket játszani.
2010. június 8., kedd
2010. június 6., vasárnap
Netnő /Koboldka verse/
Kérem a jelszót és mehetünk,
A világháló mindent befont.
Útlevél helyett elég a klikk,
Billentyű vált a korok között.
Cipőtalpakat bár nem koptat,
Óceán mélyén, sétány a part.
Fáklya helyett monitor a fény,
Mozgásszegény bütyök a sarc.
Segít már a net a keserűn,
Ha nevetnél is ott van a klikk.
File alatt művelt örökség,
Esc után modem a pőre lét.
Kurucz Marina
A világháló mindent befont.
Útlevél helyett elég a klikk,
Billentyű vált a korok között.
Cipőtalpakat bár nem koptat,
Óceán mélyén, sétány a part.
Fáklya helyett monitor a fény,
Mozgásszegény bütyök a sarc.
Segít már a net a keserűn,
Ha nevetnél is ott van a klikk.
File alatt művelt örökség,
Esc után modem a pőre lét.
Kurucz Marina
2010. június 3., csütörtök
Rossz hangulatban írt vers
2010. június 4., péntek, 01:07
Csalódni csak boldog ember tud,
gyűlölni az,
ki megismerte a csalódást,
feledni csak azt lehet,
ki csalódásunk,
s nem érdemel mást,
nevetünk, sírunk,
ripacskodunk a színpadon,
s visszahívnánk
kit magunk dobtunk el unottan,
boldogok lehetünk,
talán az életben egyszer,
de ha vége,
s többé már nem álmodunk,
a lélekharangban szólalunk meg,
s gúnnyal intünk a világnak:
itt voltunk!
Dream58 két haikuja - ajánlom a figyelmetekbe
éj falába tört
nyílvessző csupán álmom
- riadt rezzenés -
ághegyen akadt
utolsó pillantásod
- végtelen kékség -
nyílvessző csupán álmom
- riadt rezzenés -
ághegyen akadt
utolsó pillantásod
- végtelen kékség -
2010. június 1., kedd
Om Mani Padme Hung
2010. június 1., kedd, 13:09
a szennyben oszlik testünk,
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
kergetünk egy zavaros álmot,
vágyjuk a könyörületet,
koldulunk szeretetet,
vaksötét éjünkben a megvilágosodást
keressük,
reményeket temetünk
komor, konok monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velünk,
forgatjuk malmunkat,
de a hit tekercse benne
már tépett cafatokban
kaffog a hazugságoktól,
a múltban sárgult
papír könnyektől szétázva,
zagyva gondolatokként
ülepedik le létünk aljára,
s a gép kattan
hosszan fütyül, fülsértőn,
lélektépőn
az elmúlás.
a szennyben oszlik testünk,
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
kergetünk egy zavaros álmot,
vágyjuk a könyörületet,
koldulunk szeretetet,
vaksötét éjünkben a megvilágosodást
keressük,
reményeket temetünk
komor, konok monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velünk,
forgatjuk malmunkat,
de a hit tekercse benne
már tépett cafatokban
kaffog a hazugságoktól,
a múltban sárgult
papír könnyektől szétázva,
zagyva gondolatokként
ülepedik le létünk aljára,
s a gép kattan
hosszan fütyül, fülsértőn,
lélektépőn
az elmúlás.
2010. május 30., vasárnap
2010. május 29., szombat
2010. május 17., hétfő
Léteztem neked?
2010. május 2. vasárnap, 00:30
Ma haltam meg, vagy tegnap?
Talán már nem is élve születtem
és csak mint egy evolúciós termékkel
a biológia tett-vett velem,
kényére-kedvére,
remélve,
hogy nem lázadok
és szerepem betöltve
szépen, csendben kipusztulok?
TE léteztél
vagy csak magamnak
üres óráimban megálmodtalak?
ÉN léteztem neked,
vagy mint egy futó gondolat
veled voltam éhes magányodban
és mert fáradt vagy tovább álmodni
hát a szemétkosárban
végzem
mint egy összegyűrt papírdarab?
Ma haltam meg, vagy tegnap?
Talán már nem is élve születtem
és csak mint egy evolúciós termékkel
a biológia tett-vett velem,
kényére-kedvére,
remélve,
hogy nem lázadok
és szerepem betöltve
szépen, csendben kipusztulok?
TE léteztél
vagy csak magamnak
üres óráimban megálmodtalak?
ÉN léteztem neked,
vagy mint egy futó gondolat
veled voltam éhes magányodban
és mert fáradt vagy tovább álmodni
hát a szemétkosárban
végzem
mint egy összegyűrt papírdarab?
2010. május 14., péntek
Álom feketében
Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél süvít,
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,
s halált lehel a föld is, a szemétben találom
magam - rám untak - odavetettek, betakartak
néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,
felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,
körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,
s bámulom a felettem ringó telt combokat,
a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,
a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,
álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán
csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,
s halált lehel a föld is, a szemétben találom
magam - rám untak - odavetettek, betakartak
néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,
felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,
körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,
s bámulom a felettem ringó telt combokat,
a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,
a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,
álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán
csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.
2010. május 8., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)