Dana International - D Í V A

Máté Péter NAPSUGÁR

Árnyékod vagyok

Ales Tamás Janza Kata KÉSŐ MÁR

Gyermeknek lenni

2010. június 16., szerda, 14:02


- Bolond vagyok - mondtam,
hozzá egy nagyot vigyorogtam
s a szó megfagyott a levegőben,
rám néztél szomorú-meglepetten:
-ne játssz a szavakkal, komoly ember vagy!

Nem! Kedvesem! Nem!

Engedj újra gyermeknek lennem, engedj játszani,
a múltba temetett időkbe pajkosan visszakacsintani,
megkeresni kis-autóm elveszett kerekét,
látni a kitárulkozó világ minden színét,
futni a képzelet végtelen ösvényén
és botlani a meglepetés küszöbén.

Engedd újra s megint
tiszta hittel látni a világot,
letörölni arcomról a sok mocskot,
add vissza rég elveszett, széttépett bizalmam,
s újra csak az igaz szó tiszta dallamát halljam.

Engedd,
hogy bűneim terhét levessem magamról,
menekülhessek a kínzón fájó álmokból,
engedj néha nem-felnőttnek lenni,
engedj néha gondtalan gyermeket játszani.

ANGYALSZÁRNYON

ANGYALSZÁRNYON

Keressen több ehhez hasonló videót a Budapesti wiw-n

Keressen több ehhez hasonló videót a Budapesti wiw-n

Netnő /Koboldka verse/

Kérem a jelszót és mehetünk,
A világháló mindent befont.
Útlevél helyett elég a klikk,
Billentyű vált a korok között.

Cipőtalpakat bár nem koptat,
Óceán mélyén, sétány a part.
Fáklya helyett monitor a fény,
Mozgásszegény bütyök a sarc.

Segít már a net a keserűn,
Ha nevetnél is ott van a klikk.
File alatt művelt örökség,
Esc után modem a pőre lét.
Kurucz Marina

Rossz hangulatban írt vers

2010. június 4., péntek, 01:07

Csalódni csak boldog ember tud,
gyűlölni az,
ki megismerte a csalódást,
feledni csak azt lehet,
ki csalódásunk,
s nem érdemel mást,
nevetünk, sírunk,
ripacskodunk a színpadon,
s visszahívnánk
kit magunk dobtunk el unottan,
boldogok lehetünk,
talán az életben egyszer,
de ha vége,
s többé már nem álmodunk,
a lélekharangban szólalunk meg,
s gúnnyal intünk a világnak:
itt voltunk!

Dream58 két haikuja - ajánlom a figyelmetekbe

éj falába tört
nyílvessző csupán álmom
- riadt rezzenés -

ághegyen akadt
utolsó pillantásod
- végtelen kékség -

Om Mani Padme Hung

2010. június 1., kedd, 13:09



a szennyben oszlik testünk,
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
kergetünk egy zavaros álmot,
vágyjuk a könyörületet,
koldulunk szeretetet,
vaksötét éjünkben a megvilágosodást
keressük,
reményeket temetünk
komor, konok monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velünk,

forgatjuk malmunkat,
de a hit tekercse benne
már tépett cafatokban
kaffog a hazugságoktól,
a múltban sárgult
papír könnyektől szétázva,
zagyva gondolatokként
ülepedik le létünk aljára,

s a gép kattan
hosszan fütyül, fülsértőn,
lélektépőn
az elmúlás.